Sok fekete ruhába bújt ember, megrettenek. Mi történt, temetés? Valaki megtalálva lelki békéjét, új világba tért, átlépve a halál nagy ragyogó kapuját? Süt a nap, de csak bú van. Meghalt a levegő, a falu csöndes, csak a zene szól fülembe. A zene mi éltet, a zene mi vidít. De már nem. Már nem érzem azt, mint rég. Már csak egy fájdalmakkal teli, unalmas lény vagyok. Egy valaki, a nagy világban, egy elveszett lélek, ebben a kihívásban. Lassan telik az idő, és én feladom. Nem bírom tovább és azt kiáltom meghalok. Mert összeroppanok a nagy gondok alatt, összeszakadok a problémák miatt. Lelkem kiszárad, agyam feladja, vége az életnek számomra, kipurcanok, ennyi volt. De nincs az az öröm, hogy meglegyen. Nincs az az öröm, hogy átéljem.
    Isten azért teremtett, hogy éljek. Azért adott életet, hogy kihasználjuk. Tele hibákkal, melyeket javítunk, tele problémákkal mit megoldunk. Akadályokkal mit átugrunk és szerelemmel, mit megélünk ugyan, de nehezen felejtük. Szívvel, mellyel érzünk, de fájlaljuk. Bölcsességgel és ésszel, amit kihasználunk. Bízalommal, mit eljátszunk és rengeteg új eséllyel, melyet felhasználunk. Ezt mind Isten átal adott ajándék, elkell fogadni és nem szenvedni. Szeretni, hogy szeretve legyünk. Gondolkodni, hogy kitűnjünk tömegből. Bízni, hogy meglássák, jó barát vagy... És szórakozni, hogy éljünk.

Azt hiszed lehetetlen, de megteszed. Azt hiszed fájni fog, közbe mosolyogsz. Azt hiszed elvesztetted, közbe ölelheted. Azt hiszed ez szerelem, majd pofára esel.
Miért van az, mikor már kezdek felejteni és megbékélni a dolgokkal, mindig felbukkan és valamivel sikrát önt belém? Miért van az, hogy akármit mondd elhiszem? Miért bízok még ezek után is? Nem tudom. Nem értem az emberi érzelmeket. Annyiszor elterveztem, hogy már nem érdekel és nem veszem figyelembe, de nem megy. Mindig ő jár eszembe. Nehéz, nagyon nehéz. Remélem sikerül majd kiűzni fejemből idővel. Addig kitartok, sírás és depresszió nélkül tűrőm, hogy mit tesz! Jóéjt.

Egy újabb nap, újabb szenvedéssel, csalódással fájdalommal, gonddal bajjal, érzelem dús párbajokkal és szomorkodással. De mi értelme? Mi értelme szomorkodni? Megbántottak? Légy erős! Földbe tiportak? Állj fel! Leszóltak? Mondj egy nagyot! Megbántad? Ne tedd, mert így kellett lennie. Szeresd magad, bármi lesz. Nem tehetsz arról, hogy mit kíván tőled a sors. Mindennek oka van, így nem kell emésztened magad a történtek miatt. Ezt mondom, mert én így tettem.. és elég rossz az érzés.

Hey People!
Én SingleBird lennék, egy ember búval bajjal, szeretetthiánnyal és szenvedéssel. Azért nyitottam ezt a blogot, hogy mindent kiírjak magamtól, ami nyomja a szívem! Remélem ez valami megkönnyebülést fog hozni, vagy olyasmi. Később még részletesebben bemutatkozok, most lényeg hogy elkészültem, ittvagyok, létezem.
Tovább szép napot emberek, majd írok.